Bátor oroszok

Ma Trianon emléknapja van. Egy nemzet borult gyászba. Sokan ma sem tértek magukhoz ettől a sokktól.

A történelmi igazságtételről van szó. Hát persze, hogy arról! Arról, amelyre népünk nem képes, nem akar képes lenni hogy kikövetelje igazságát.

Most az oroszok végre a sarkukra álltak. Tegyük persze hozzá, hogy nem a hivatalos állami oroszok, hanem a nép tulipános szívű, egyszerű gyermekei. Ifjú, lánglelkű partizánok egyben.

Az orosz állam éppen a pártállam restaurációjáról álmodozik. Láttátok-é, amikor Dmitirij Medvegyevet beiktatták. Puttyinnal kézen fogva álltak a Palota legszebb pontján, amikor megáldotta őket a moszkvai pártriárka. Aztán elénekelték a Párttal, a néppel kezdetű szovjet slágert. (Bár írhatnék lágert is...)

Na nem csoda, hogy ez a rügyfakasztóan friss gondolkodású Steppenwolf fogta magát, és üzent a Világnak: nem mindenki akarja, hogy a SZU újra legyen.

Az elegáns környezetben rendezett performanszon kevesen vettek részt, gyakorlatilag csak a legszűkebb értelemben vett elit. Én is csak azért nem voltam ott, mert épp nem arra jártam.

Több ilyen eseményre lenne szükség!

A névtelen akcióművész urak végre leszámoltak azzal az ostoba hagyománnyal, hogy minden alkotást egyforma tisztelettel kell nézni. Vannak művek - és ez alól a szobrászat sem kivétel - amelyek egyszerűen nem méltóak a finomlelkületű szemlélődő tiszteletére.

Ráadásul egy parafrázissal van dolgunk: az eredeti mű szobor volt, de így, újrahasznosítva szopor.

Köszönöm a figyelmet!

Még jövök...

Árpád, a punk