Árpád, a punk kritikája nagy hullámot ver. Úgy tudjuk, sokak nem értik, hová tűnt Árpád halálbiztos kritikai érzéke. A fehérorosz énekesnő fellépése ugyanis messze nem ütötte meg a hivatásos kritikusok szerint az elvárható színvonalat.
Ennek legerőtlejesebben, mondhatnánk legkegyetlenebb módon, Reckl Amál sztárblogger adott hangot. Írása olyan durva, igazságtalan és becsületsértő volt, hogy azóta már nem is olvasható.
A Newlspaper - bár semmi közünk Reckl "művésznőhöz" - szeretne elhatárolódni az írásától. Az a kritikai műfaj szégyenfoltja nézetünk szerint, ha a kritikus veszi a bátorságot, és olyat ír le, ami a nagy művésznek fáj. Egyúttal értetlenül állunk a jelenség előtt. Nem értjük, miért kell egy ilyen mind művészileg, mind emberileg átlagon felüli embert támadni.
Nyilván az inzultus oka az irigység. Ha megengednek nekem annyi személyes inputot, hogy leírjam, művészek között dolgozni mesés. Amióta Nyúl Béla sajtóügyeit intézem (bizony már 12 éve), egy olyan világba csöppentem, amely valóban irigylésre méltó. Értem, hogy az ilyen Amál-félék miért fújnak, ha a tehetség ilyen elegáns, méltóságteljes megtestesülését látják, mint Cornelia Nyikorogna.
A cenzúrát jó ötletnek tartjuk, és abban bízunk, hogy máskor majd nem születnek ilyen tisztán rosszindulatú, felforgató hangvételű, ill. egyszerűen csak bosszantóan primitív írások.