Hivatalosan is elkezdődött a kampány, ideje leírni az első benyomásokat a jelöltekről.
Azt kell mondjam, ez lesz a meglepetések versenye. Igazán egyik jelöltre sem számítottunk. Árpád, a punk még pár hete fáradtságra és kiégettségre hivatkozva nyújtotta be a lemondását; Alexis Dudus már egyszer alulmaradt Árpáddal szemben, és el is tűnt a momentai politikai életből szinte teljesen; Laura Busch pedig nem igazán rendelkezik saját politikai múlttal, ráadásul nő. Szóval izgalmas két hónapnak nézünk elébe!
Alexis Dudus az ONBC oszlopos tagja volt, egy időben Nyúl Béla személyes zenei tanácsadójaként dolgozott, majd saját kórust alapított, melyben olyan neves tagok vettek részt, mint például az ünnepelt újságíró SZeGény Ede vagy Nyúl személyes publicistája, Kim Nyivák. A legnagyobb név azonban Tritonus, aki szintén innen indult világhódító pályájára.
Ezért is lepett meg már 1997-ben is sokakat, hogy független jelöltként indult a momentai elnökválasztáson. Főleg, hogy méltán népszerű Árpád, a punk ellen, akit az ONBC támogatott. Kampányának sajátos, de nem teljesen hatástalan fogásaira ma is sokan emlékeznek. Ám Dudus csak a figyelmet tudta megszerezni, a szavazatokat nem. Elemzők szerint leginkább azért, mert kampánya nagyrészt Árpád, a punk lejáratásáról szólt, elnöki programja pedig kimerült a Moladori Operaház felépítésében. Rossz nyelvek szerint mást nem is csinált volna, csak beült volna az új intézmény főintendási székébe, az államügyeket pedig hanyagolta volna.
A választáson csúnyán kikapott riválisától. Mindösszesen 10%-ot kapott a szavazóktól. Utána még körbejárt a nemzetközi sajtót, ahol elég rosszallóan nyilatkozott Árpád, a punkról, és az ONBC-t is szidta. Ennek eredményeként el is vesztette tagságát. Viszonylag hamar visszavonult a politikai életből, és Las Vegasban adott nagy sikerű koncerteket.
Mostani visszatérte nem lepte meg viszont az ONBC ellenzékét figyelő politológusokat. Spricc Tamás szerint érezhető volt, hogy nem hagyja annyiban: Árpád, a punk hatalma nagyon meggyengült, ez kiváló alkalom a visszavágásra. Annyit mindenesetre tanult a múltkori esetből, hogy most már nem önszántából vág neki, hanem az egyelőre ismeretlen és vadonatúj tömörülés, az Ellenzéki Fórum színeiben. Spricc szerint ez az új párt egyértelműen azért alakult, hogy veszélyeztesse az ONBC hegemóniáját. Érdekes kérdés azonban, hogy győzelmük esetén kitartanak-e nevük mellett.
Árpád, a punk mindig is politikus figura volt. Nagy erénye, hogy fellépésétől kezdve médiapolitikus. Bár hivatalosan az ONBC-nek csak tagja, mindenki tudja, hogy Nyúl béla legbefolyásosabb bizalmasa és tanácsadója. Sok momentai számára sokkal inkább jelenti ő az ONBC-t, mint Nyúl Béla. Intelligenciájára vall, hogy sosem kérdőjelezte meg Nyúl legitimációját. Világlátott emberként pontosan tudja, a nyulizmus világjelenségében azért Nyúl Béla az első számú vezető.
Hátránya, és ezt Leslie Carry, a veterán politikai szakember is kiemelte, hogy lemondott, és előtte pedig nem volt a helyzet magaslatán. Ráadásul a sajtó is ellene dolgozik. Egyre-másra jelennek meg az olyan cikkek, melyek Árpád, a punk felelősségét firtatják a terroristák térnyerését illetően. Carry elmondta, sok nyulista az ő gyengekezűségét okolta szeretett vezérük vérpadra állításáért. Igaz, Árpád mentette meg Nyúl életét, és az általa toborzott szabadcsapatok számos veszélyes bűnözőt fogtak el, sok választó a bizonytalanság érzetét Árpád, a punk országlásával köti össze.
Nehéz lesz győznie, még az ONBC hátszelével is.
Laura Busch eddig második vonalbeli politikus volt. Az Elnök stábjának tagjaként segítette férje munkáját. Bennfentesek tudni vélik, megunta a mosolygós háziasszony szerepét, pláne, hogy a közvélemény nem értékelte valódi munkáját. Kevésbé ismert tény, hogy Mrs. Busch a háttérből irányította a Világot, amíg férje hülyének tetette magát a nyilvánosság előtt, hogy megtévessze ellenfeleit. A Newlsweek hosszas elemzésében kifejti, Mrs. Busch indulása nagy meglepetés egy olyan országban, ahol a nőket nem sokan szeretik. Bár megengedi magának azt a gondolatot, hogy pont ez lesz Laura előnye. Róla elhiszik a választók, nem azért megy az elnöki palotába. A rosszmájú közbeszéd meg pont ellenkezően látja.
Laura Buscht az Erkölcsrendész Koalíció indítja. A szervezetet nem sokan ismerik, pedgi már hosszú ideje tevékenykedik. A XVII. sz-ban alapították a francia királyi udvarban, ekkor még Oltári Szentség Társaság néven működött, és nagyban befolyásolta az államügyeket. Laura Busch nem kisebb őst tudhat családfájában, mint a Társaság egyik alapítóját és vezetőjét, Conti herceget. Bár Amerikában ezt erősen elhallgatják, mert odaát megmosolyogják az ilyen régies intézményeket, továbbá a francia erkölcsök is akadályt jelentenek. Momenta hagyományokat kedvelő népe viszont valószínűleg díjazni fogja ezt a nemes vérvonalat.
Laura politikája végtelenül egyszerű: vissza kell térni az ősi értékekhez, le kell küzdeni a nemzetközi terrorizmust és éberen kell őrködni az erkölcsök fölött. A Newlsweek publicistája régebben "egy lyukas garast" sem adott volna egy ilyen programnak a múltban Momentán, de látható, az országban nagy a nyugtalanság, egy ponton egyenesen nyultalanságnak nevezi a közállapotokat, mellyel arra akar utalni, hogy erős kézre van szükség.
A Newl York Post is Laurát tartja a legerősebb jelöltnek, a megújulást csak vele tudja elképzelni vezető jegyzetírójuk. Kiss N. Gerr hangsúlyozza: Momenta jobban merérett a change-re, mint az Amerikai Egyesült Államok, viszont ezzel a lépéssel egyszerre több legyet lehetne ütni egy csapásra.
A kampánytól sokat várnak az általunk megkérdezett szakértők. Egyesek tartanak attól, hogy kicsit mocskolódóvá válik hangnem Dudus és Árpád között. Mások félnek a szélsőségesek felerősödésétől, ha a kampány unalmas rigmusok sorjázásába torkollik. Az igazság kiderül november 4-én. Addig is kövessék figyelemmel politikai témájú írásainkat.
