Árpád, a punk kampányának egyik fő eseménye, a Portugál Napok nagy siker lett ismént. Az 1996-ban egyszeri örömünnepként útjára induló, ma már hagyományos rendezvény Momenta egyik fő turista-vonzó attrakciója, és erre a két napra idén sokan látogattak a szigetre.

Az előzetes, nem hivatalos közvéleménykutatások Árpád, a punk népszerűségének enyhe, de stabil növekedését jelezték, és mivel végül Alexis Dudus is elfogadta Árpád meghívását, igazán csak Laura Buschnak "ártott", aki a videó-botrány óta folyamatosan veszít előnyéből, amelyet most összesen 1,5 - 2 %-ra taksálnak, ez a hibahatáron belül van.
Laura egyébként kivételesen nem a családnak áldozza a választások előtti utolsó hétvégét. Bár a Portugál Napokon nem vett részt (sokak szerint ez óriási hiba), ma este a Lugosi Béla bálra elmegy, sőt nemzetközi sajtótájékoztatót is tart majd az eseményt megelőzően. A szombatot azért George-dzsal tölti, de mint mondta, találkozójuk kevésbé az intimitásról, sokkal inkább a kampányfinisről fog szólni.

A Portugál Napok fő műsora a Szentivánéji álom aktualizált előadása volt. Árpád, a punk már számtalan alkalommal foglalkozott a művel. Emlékezetes talán az 1996 decemberében bemutatott Szentivánéji Hoppá című előadás, melyet lapunk egykori munkatársával, SzeGény Edével készítettek. Óriási siker volt, a kritikusok is méltatták.
Ma - nyilván Tritonus hatására - a shakespeare-i klasszikus zenés darabként volt látható. A történet nem annyira a tündérvilágra fókuszál, mint a négy tévelygő fiatalara.
Bennfentes forrásból tudni véljük, hogy Hermia Tritonust, Helena Laura Buscht, Lysander Árpád, a punkot és Demetrius George Buscht jelenti, sőt Oberon alakját mintha magáról Nyúl Béláról formázták volna meg, míg Titánia, a tündérkirálynő állítólag Kim Nyivák. Természetesen Árpád, a punk Alexis Dudusnak is szánt szerepet, ő Tompor. A sorok szerzője olyat is hallott, hogy Robin pajtásban pont az ő, vagyis Amál egyes, jellegzetes vonásait vélik felfedezni az értők. Már a feltételezés is megtisztelő, mert bár a szerző sosem kívánkozott a színpadra, Robin pajtás végső monológját mindig szívesen elmondta volna.

Az ítészek arra is rámutattak, hogy a darab lényege - egyébként valószínűleg az eredeti szándékai is ez volt - a megbékélés, az összeborulás megteremtése. Sokan, inkább a politikában jártasak politikai üzenetet láttak benne. Ezt különösen igazolni látszik az a tény, hogy Árpád, a punk meghívott küldött az előadás díszbemutatójára riválisainak. Ezt Alexis Dudus el is fogadta.

A darab végül húsz perces, szűnni nem akaró tapsviharral zárult. Úgy tudjuk, a szereplőgárda összesen 400 (!) virágcsokrot kapott. De az Árpád, a punk Kampányiroda is arról tájékoztatta lapunkat, hogy számos gratuláció érkezett be hozzájuk.
Ma reggel már az előadást dicsérő írás jelent meg a Variety című tekintélyes, amerikai, színházi lapban, melyben azt fejtegetik, vajon Tritonus operettháza lesz-e az új Broadway.

A New Yorker vérestollú színikritikusa pedig saját bevallása óta akkor volt utoljára ilyen lelkes, amikor 1966-ban a Cabaret premierjéről jött ki. Megjegyezte: "Hol dugdosták eddig Tritonust, ezt a zsenit?"
A francia Le Figaro kritikusa azt írta mai glosszájában (nagy ritkaság hétköznap művészeti témájú jegyzetet olvasni a lapban), hogy ez az előadás Shakespeare és Moliére volt egyszerre.
A Der Standard úgy fogalmazott, Tritonus és társulata feledteti a világválságot.

Sőt még nekem is tetszett.