Itt volt ennek már az ideje, mélyen azért nem tisztelt, olvasóim! Végre elindult ez a hiánypótló blog és már záporoznak is a levelek a webmester postaládájába. Ezért úgy döntöttünk, csinál Nekem külön postaládát, ahová hitvány, ill. Engem magasztaló észrevételeiket küldhetik.
Az első levelet máris idézem. Hogyasszongya:
Kedves Árpád! Igaz-e az, hogy Utasi Árpi, a kis mesemondó, szülei az Ön iránti tiszteletből nevezték el poronytukat úgy, ahogy?
Tényeket nem tudok, de bízom benne, illetve biztos vagyok benne. A kis mesemondóban - be kell valljam - kicsit magamra ismertem (a műsort persze nem néztem). Egy szőke kis legény, a nép gyermeke, a föld sója... Ajjaj! Amikor mezítláb szaladgáltunk az utcán... Ajjaj! (Budapesti gyerek vagyok!)
Helló Árpi! Örülsz, h van Spaper Blog?
Naná! Kiugrottam a bőrömből. Egy újabb felület, ahol terjesztehetem a gondolataimat, okíthatom a népemet, vagy legalább is, ahol én beszélek.
Viszont figyeljük meg a net hatását az írott nyelvre! Ez a levél ékes bizonyíték az lingua amorfa (saját találmány!) speciális esetének, amikor a nyelv éppen alakul. Én biza' gyűjtöm az ilyeneket.
Ön nyilvánvalóan elhatárolódik az olyan szélsőséges szervezetektől, mint a Magyar Gárda.
Ez kérdés egyáltalán? Na ez volt egy kérdés! Ez meg egy fölkiáltás. A Mr. Answer of The World háromszoros győztese (1996-ban, 1997-ben és 2003-ban) és nyolcszoros jelöltje (!!!) nem dől be az ilyen trükköknek. Ön ezt kijelenti. Pont. Ön szerint ez így van. Jó magának!
Én meg tudom, hogy ez igaz-e.
És végül, de elsősorban:
Kedves! Milyen jó, hogy most már itt is olvashatjuk műviedet, mert úgy gondoljuk, hogy egy ekkora művész minden megnyilvánulása maga a művészet. Ne tagadja, Punk, Ön művész, és a legnagyobbak közül való!
Köszönjük eddigi és jövőbeni munkásságát.
Aláírás: Punx not dead! Liga
Na, ez egy levél - még az én mércémmel mérve is! Figyeljék a finom, már-már kecses vonalvezetésű mondatokat. Az ügyes fogalmazást, a tépelődés energiáját, hogy a Bálványt tegezze vagy magázza. Egyik mellett az szól, hogy közelinek érzi magához, másrészt viszont nagyságban oly távoli. (L. még: "...ki vagy a mennyekben...", Ismeretlen szerző).
Szeretettel (tudtam, hogy elvesztem a sulykot! Dehát hepi vagyok.) üdvözlöm itteni olvasóimat is! Küldjenek kérdéseket. Bár utálok olvasni...
