Kedves híveim! Kedves olvasók!
A kampány lecsengésével visszatérek a Newlspaper hasábjaira.
Bár rengeteg levél maradt megválaszolatlanul, és csak jönnek és jönnek, ma mégsem foglalkozom velük. Ma elmondom, szerintem mi történt a kampány során.
Én sosem fogom Dudust az elnökömnek tekinteni. Tisztességtelen módszerekkel győzött, elfogadhatatlan a stílusa, de mondhatnék stílustalanságot is. Amire készül az aljas és dilettáns, meg kellene állítani, amíg még nem késő, gondoltam. Többek között ezért indultam a válsztáson, hátha el tudok tőle venni szavazatokat.
De nem sikerült, és nem az a legnagyobb kudarc, hogy nem én vagyok az elnök, hanem az, hogy ez a hólyag az lett. Rájöttem - és be kell valljam, erre Buschné vezetett rá - hogy szolgálhatom továbbra is a Hazámat, ha ellenzéke leszek Alexis Húgyhólyag Dudusnak. Minden lépésedet figyelni fogom, úgy vigyázz!
Sokan értetlenkedtek, miért tűntem el a nyilvánosság elől. Három okból. Egyrészt, mert nem akartam bemocskolni a kezemet a Dudus-féle fertővel, másrészt mert művészi lelkemet elszomoríották az első eredmények, hogy más kérdésekben oly bölcs népem, nem érti, nem érzékeli a veszélyt, a mindent elnyelő populizmus veszélyét, melyet Alexis Húgyhólyag Dudus jelent.
Harmadrészt lázasasan dolgoztunk a programon Sör Bélával. Az az áruló, akinek a szenny írása sajnos itt is megjelent, pedig hazudik!
De volt egy csodálatos Portugál Napokunk. Tekintsétek búcsúnak, de semmiképp sem véglegesnek!
Csalódtam, hogy Laura Busch is annyira támadott, de pszichológiailag értem. Szegény, szerencsétlen férjének nem mondhatja, hogy mennyire kritikán aluli a teljesítménye mint elnöknek. Másrészről George-ot is értem. Én is háborúkban élném ki a feszültséget, amit ez a nő okozott, és már harminc éve!
