Nemrég értesítettük Önöket arról, természetesen, Nyúl Béla sem hagyja szó nélkül a Newlspaper web2-es felületen történő megjelenését.

Ám - tekintettel arra, hogy Nyúl a vizuális kommunikáció híve és művelője - inkább úgy érezte, jobb, ha küld egy kis ízelítőt jelenlegi munkájából. De nem akarom a Mester elől elvenni a szót:

A műfaj a spirituálisan töltött ikon, az ábrázolásmód a vallás (mindkét vallás) korai korszakát idézi.

Ez a szentkép parafrázis átível a középkoron. Az alakok technikája és a az ábrázolóképesség fejlettsége, továbbá az a tény, hogy Jézus személye megjelenhet a képen, arra utal, hogy a késői középkorban készülhetett. Ám sok apró részlet még szinte a bizánci időket idézi.

A kép kettősségét még jobban aláhúzza, hogy egyszer vallási és világi az alkotás. Jézus rezignáltásga nem magyarázható csupán a kereszthalál nyomasztó gondolatával. Ez a lemondó szomorúság annak is szól, hogy míg az általa alapított vallás a bűntudatról és az áldozatról szól, a nyulizmus (melynek pártriárkái tisztelettel vegyes izgalommal figyelik az Fiút) a vidámságról és az örömről szól.

A nyulak alakja egyébként megér hosszabb kifejtést is. Nem alkotnak egységet, ez jól mutatja, hogy a nyulizmus milyen toleráns, mennyire távol van a fasizmustól és a kommunizmustól is egyaránt. A barna (még őszülés előtti, zsenge bak) nyúl az odaadást jelképezi. Hűséges és figyelmes. Nyugodt és izgatott egyszerre. Micsoda feszültség! Micsoda erő!
A fehét nyulak első - rosszindulattal vegyes - ránézésre félreérthető pozícióban vannak. A kisebbik valójában a filozofikus alkat; csupán a köldöknézés egy új formáját mutatja be.
A nagyobbik a rácsodálkozás, az életöröm és az világ szépség miatti kitörő optimzmus megtestesítője.