Na most értem haza, akkora volt a dajdaj. Gyorsan leírom még frissibe, mi jut eszembe. Aki a meleg izére kíváncsi, jöjjön vissza később!
A koncert nagyon jó volt! A rendezők frappáns ötletének köszönhetően a vérbő operettslágereket és Gershwin-féle dalocskák fülledt hangulatához úgyrendezték be a termet, hogy nagyon tikkasztó legyen a klíma.
A műsor színes volt, főleg a ruhák. Cornelia Nyikorogna pedig nem hagyta cserben rajongóit, hozta a már megszokott színvonalat.
De sajnos a többi résztvevő nem mindig ütötte meg a mércét!
Hát ez a Tritonus! Ez mit vircsog itten? Asszed, mert pink ruhákba bújsz meg fejhangon nyomod, egyből te vagy a legjobb nőimitátor?
A Viking Project sztárja meg mint egy faszent. Izgalmas kéztartások, kisfiam. Én is így futottam be a só buzinessben.
Az S. Terr néven fellépő transzvesztita nagyon jól nézett ki, azért a tátogás nem mindig sikerült.
Azért az est végén (fél órája) azért gratuláltam a művészeit vezetőnek, régi barátomnak, Nemes Sanyinak. (Meg is adta a borásza telefonszámát.)
A képet nagyon becsüljétek meg, mert exkluzív. Az öltözőben fotóztam a saját kezemmel. Oda csak a nagy emberek jutnak be, érted.
