Ismert politikai elemzőket kértünk föl, hogy három alapkérdés megválaszolásával értékeljék a kampányt és mérlegeljék az esélyeket így két nappal a választások előtt.
Hogyan értékeli a programot?
Hogyan értékeli a kampányt?
Milyennek látja az egyes jelöltek esélyeit?
Spritz Tamás: "Programmal kizárólag Laura Busch rendelkezett. Kampánya ezt mutatta be, gondot fordított arra, hogy Momenta minden szegletébe eljusson, hiszen ő volt a legkevésbé ismert a jelöltek közül. Alexis Dudus nem mozdult ki a főhadiszállásáról, inkább látványos műsorokkal, ill. ezek közvetítésével kampányolt. Sok politikai mondanivalója nem volt, de a jelenlegi helyzetben úgy tűnik, elég Árpád, a punk elhibázott tetteit az emberek fejében tartani. Árpád, a punk passzivitása érthetetlen. Felmerül a kérdés, minek indult újra? Az nagy baj, ha a választókban is.
Azt gondolom, hogy Laura Buschnak van a legnagyobb esélye megnyerni a választást."
Leslie Carey: "Sajnos Árpád, a punk nyugalmat és higgadtságot, megfontoltságot sugárzó kampányát nem értették a választók. Árpád, a punk már bizonyított. És lemondott, amikor úgy érezte, le kell mondania. Ritka pillanat volt ez a világ politikatörténetében: a lemondás után szinte többen voltak azok, akik kérték Árpádot, hogy térjen vissza a hatalomba, ő mégis a demokratikus megoldást választotta, és ügyvezető elnökként kiírta a választásokat, melyen meglepetésjelöltek indultak. Laura Busch a messziről jött ember benyomását kelti. Visszatetszést ébreszt az emberekben, ha egy úgymond idegen beszél bele a dolgaikba. Laura népszerűsége ennek ellenére magas, mely csak a média erőteljes támogatásával magyarázható. Alexis Dudust régóta ismerem, hiszen Dr. Bubó kollégiumba járt ő is, a Kecskeméti Konzervatóriumban. A politikához igazán nincs érzéke, leginkább az Árpád-gyűlöletre tudott alapozni. Az országban történt sajnálatos események miatt megingott az emberek hite ebben a kiváló államférfiban, olyannyira, hogy akár az ONBC egyik legfőbb árulójára, Dudusra is szavaznának."
Kiss N. Gerr: "Háromféle kampányt láthattunk. Laura Busch üzenetéhez, programjához méltó kampányt mutatott be: konzervatív és szabályos, ám nagyobb hírérték nélküli eseményeket szerveztek neki. Korrekt volt tehát, de szerintem nem elég hatékony.
A médiapolitizálás lényegét mindenképpen Dudus értette meg a legjobban, ő ugyanis sok embert vonzó és megszólító showműsorai végén kisebb, de meglehetősen emlékezetes beszédeket tartott, ezt az egyik kereskedelmi csatorna is közvetítette, így többmillióan látták hosszantartó kamoányrendezvényeit. Plakátok terén is ő mutatta be a legszéleskörűbb választékot: volt olyan, melyen ő maga szerepelt, ezek voltak először kint; az azonosítás szempontjából ez fontos. Aztán jöttek a szellemes darabok, végül a puritánabb, egyszerűbb dolgok.
Árpád, a punk kampánya katasztrofális. Egyrészt majdnem minden plakátja az ONBC ízlésnek ugyan rendkívül megfelelő homoerotikus képi világgal készült, de kérdés, elég-e az amúgy is hűséges nyulista szavazók voksa.
Ennél csak az volt szomorúbb, hogy Árpád, a punk hosszú ideig eltűnt a nyilvánosság elől. Nem adott interjúkat, nem jelent meg a lakossági fórumokon, még szokásos rovatát sem írta - és erre semmilyen magyarázatot nem adott. Az utolsó héten ugyan bedobta magát, és látszott, nem felejtett el mindent, de félő, ez már túl késő lesz."
Newlsweek: "A nő és a zenebohóc fej-fej mellet halad a teljes kampány alatt. Az ex-elnök, Árpád, a punk messze lemaradt tőlük, és hátrányát már aligha tudja behozni."
VasingTon Poszt: "Árpád, a punk még mindig népszerű, ezért érthetetlen, miért nem folytatott rendes kampányt. Egy hét alatt nem lehet választásokat nyerni."
Herr Standard: "A világválság kihívásaira csak Mrs. Busch adott választ. A férfiak csak egymást mocskolják színvonaltalan plakátháborújukban."
