Mélyen tisztelt Népem!
A mai jeles napon szólok Hozzátok. Vészterhes idők ezek. Tritonus még mindig fogságban van, és én életem és munkásságom kudarcának élem meg ezt.
Mindig hittem a szó erejében. Hittem, az embert elég jó megszólítani. Nekem más fegyverem nincs is. Itt álok pőrén, csak lantom takar.
Most úgy érzem, hogy ha verset írnék, jó lánglelkűt, váteszit, erőset, ahogy szoktam, másképp nem is menne, csak kinevetnének. A költészet halott... Ma így érzem. (De írhatnám: inter alma silent musae.)
Megtörtem. Végem.
Utolsó erőmmel még megragadom egy szamár álkapcsát, és rádöntöm a szemét terrorista hordákra sátánista templomukat.
Emberi nyelvre lefordítva: úgy döntöttem, lemondok!
FREE TRITONUS!
Isten óvjon mindnyájunkat!
