Megdöbbentő levelet kapott szerkesztőségünk! Mivel a sajtó- és véleményszabadság elkötelezett és álhatatos hívei vagyunk, nem fosztjuk meg Önöket ettől az irománytól. Ám elhatárolódunk egyes durva fordulataitól, az általános emberi felelőség és egykori kollégánk és elnökünk iránti tisztelet vezérel bennünket ebben.
A levél szerzője, F. G. H., az Árpád, a punk kampány-team tagja azonnali hatállyal mondott föl, mert elégedetlen volt a munkával.
Tisztelt momentai nép! Tisztelt nyulisták!
Azért írok levelet, mert nem bírom tovább!
A leghithűbb nyulista vagyok, amióta be lehetett lépni az ONBC-be, én be is léptem. Ebben és az élet majdnem minden területén Árpád, a punk inspirált. Eszméletlenül nagy megtiszteltetés volt, mikor Sir Sör Béla (akit szintén nagyon tisztelek) fölhívott, és közölte, nem kell tovább az Obama kampányával nyüglődni, hanem jöhetek ide, Momentára, egy sokkal jobb melóba. Ezért lettem kampánystratéga, mert az 1997-es momentai választások megihlettek.
Csodálatos irodát kaptam, és nagy felelősséget, szép autót. Három napja dolgoztam csak még a mesternek, amikor végre teljesült ifjúkorom legszebb álma, megismerhettem Őt. Sokkal szebb volt, mint a tv-ben, laza volt, és annyira árpádos, amennyire csak lenni lehet.
Aztán jöttek a furcsaságok! Például, hogy Laura Busch már majdnem egy héttel megelőzött bennünket, és rengeteg figyelmet kapott a sajtótól. Egy női elnök Momentán? - kérdeztük sokan. És ő ezt remekül meglovagolta.
Aztán éjjel-nappal Árpád kampánymegnyitóján dolgoztunk. Sir Sör Béla csodásan előkészített mindent. Talán senki sem tudja rajtunk kívül, de aznap Árpádnak kellett volna kiállnia, és elmondania a beszédét. Hiszen ez az erőssége! De nem akart kimenni. Nem értettük, afféle művészi hiszti volt. Pedig valójában csak a vég kezdete.
Aztán megnéztük Dudus kampányfilmjét. Meg kell adni, nagyon jól sikerült. A legszebb nyulista alkotásokhoz lehet csak hasonlítani. Árpád is látta ezt, és elkezdett bennünket szidalmazni, miért nem mi álltunk ki egy ilyen remek szpottal. Hogyhogy az a ripacs meg tudta csinálni, ő meg nem? Ez volt az első pofon.
A másodikat folyamatosan szenvedtem el. Sok onbc-stől kapok levelet, hogy milyen szemét a média, hogy Árpád most már csak a Felej Chanel reggeli műsorában szokott szerepelni. De az igazság az, hogy az utóbbi két hétben már szinte teljesen csak az volt a munkám, hogy mondtam le a programjait. Nehogy azt higgyék, hogy nem volt rá kíváncsi a média! Nagyon is az volt, mindenkitől kaptunk meghívást, de Árpád csak olyan helyre volt hajlandó elmenni, ahol alákérdeztek neki. Aki látta az utóbbi egy hónap bármelyik interjúját, az tudja, nem a legjobb formáját hozta.
A legdurvább az, hogy összesen egy plakátunk van kint, így 3 héttel a választások előtt! Az a szabály, hogy minden kimenő anyagot Árpád hagy jóvá, de az utóbbi időben nem dolgozik. Legalább egy hete nem is láttam. Állítólag otthon fekszik "betegen", holott mindenki tudja itt bent, hogy részeg. Látom szegény Sör Bélán, hogy mennyire erőlködik visszafojtani a sírást. Látom, amikor megkapjuk a közvéleménykutatások eredményét, és a számok rettenetesek.
Árpád valaha egy egész nép hőse volt. Egy személyben a kultúra, a civilizáció, a bölcsesség és a fényességes remény. Ma, közelről pedig egy tahó alkoholista, aki a körülötte lévőket teszi felelőssé azért, amiről ő tehet. Mi dolgoznánk. Nekünk vannak ötleteink, de egy kampány arról az emberről szól, aki elnök akar lenni! Ha ő nem csinál semmit, akkor itt a legnagyobb koponyák is fölöslegesek.
Üdv:
FGH, Árpád, a punk egykori kampánystratégája
